Hulladékok újrahasznosítása

A műanyagok típusának megkülönböztetésére nemzetközi jeleket alkalmaznak, ezek alapján megállapítható, hogy milyen összetételűek. A műanyagok típusát ti is beazonosíthatjátok, ha megvizsgáljátok, hogy vízbe helyezve őket úsznak, lebegnek vagy lesüllyednek. Ezt a mód-szert a szelektíven gyűjtött műanyag hulladék szétválogatására nagyüzemekben is használják.

A szelektív hulladékgyűjtés nagyon fontos, hiszen az így gyűjtött anyagokat újra tudjuk hasz-nosítani, ezzel alapanyagot, energiát takaríthatunk meg, és nem utolsó sorban nem terheljük hul-ladékkal a környezetünket. A Föld lakossága napi csak a műanyag táska felhasználása hatalmas ezért fontos, hogy odafigyeljünk erre a kérdésre is. „…A világ más részein a nejlonzacskók használatát már betiltották. Ezen országok közé tartozik Kalifornia, Ruanda, Mauritánia és Ma-li. Az Európai Bizottság szerint egy francia ember átlagosan 80 darab nejlonzacskót használ évente, Dániában 4 darabot, míg Lengyelországban, Portugáliában és Szlovákiában körülbelül 400 darabot. Franciaországban ez 17 milliárd műanyag zacskót jelent évente, ebből 12 milliárd a zöldségek és gyümölcsök vásárlása során kerül a fogyasztókhoz. Egy zacskó lebomlásához kö-rülbelül 450 év szükséges.” Egy 2003-as adat szerint, Magyarországon átlagosan naponta, 1,3 millió darab nejlonzacskót viszünk haza a boltokból. Ez kb. 474 darabot jelent fejenként évente. „Tágabbra állítva az optikát, még riasztóbb számokat láthatunk. A Föld lakossága napi 500 mil-lió műanyag szatyrot használ el. Az egy főre jutó mennyiség Németországban évente 65 darab, Ausztráliában 161, Nagy-Britanniában 200, az USA-ban 330 darab.”

A természet öntisztulási folyamatai képesek megbirkózni kisebb szennyeződésekkel, de az állat és növényvilág, az idegenforgalom, a megélhetést biztosító halászat miatt azonnali be-avatkozásra van szükség.

„A hazánkba belépő Duna naponta 100-200 tonna olajat hoz magával, ehhez Budapest még napi ötven tonnát tesz hozzá. Egyetlen gépkocsi olajcseréje, 4 millió liter talajvizet tehet ihatatlanná, ha az olaj a talajra kerül.

Évente hatmillió tonna olaj kerül az óceánokba balesetek, hajómosás, hulladékégető hajók, az Északi tengeri olajkutak szivárgása vagy háborúk miatt.

Az Öböl-háború idején, 1991 júniusában napi 450 ezer liter, augusztusban napi 90 ezer liter olaj ömlött a tengerbe.

Az olaj biológiailag nagyon nehezen bontható, pl. hideg tengerekben 50 év is kell egységnyi olajmennyiség lebontásához. Ennek ellenére a leghatásosabb tisztítás az olajfaló mikroorga-nizmusok bevetése vagy nagy felületű adszorbensek segítségével a szennyeződés megkötése.”

A világ egyik legnagyobb természeti katasztrófáját élte át az Amerikai Egyesült Államok 2010 áprilisában, amikor a British Petrol egyik fúrótornya felrobbant, majd a Mexikói-öbölbe süly-lyedt. A Deepwater Horizonra keresztelt fúróegység balesete nem véletlenül foglalkoztatta hónapokig a világsajtót: bár az olajszivárgást 85 nap után nagy nehezen sikerült elállítani, a többszázezer-millió liternyi kifolyt olaj súlyos környezetromboló következményekkel járt.

A több millió hordónyi kiömlött olajat az élővilág jócskán megsínylette, mivel az óriási olaj-mocsarakból származó anyag ráragadt az öbölben élő állatok bőrére, így nem tudtak lélegezni, és áramvonalas testük úszásképtelenné, avagy repülésképtelenné vált. Ez tömeges hal- és ma-dárpusztuláshoz vezetett. Még a mikroszkopikus lényekben is felfedezhető volt a szennyező-dés. Ezek a kis élőlények felfalják az olajat, s bár nekik bajuk nem esik, az őket megevő halak és rákok számára halálos méreg.

A szennyeződés nyilvánvalóan számos élőlényt érintett a növényektől az állatokig, a pusztítás azonban rendkívül összetett. Kis fajsúlya miatt az olaj a víz felszínén papírvékonyságú réteg-ben szétterül, így elzárja a vizet a levegőtől. A víz oxigéntartalmának csökkenése miatt a halak megfulladnak, és a kevés fény miatt a növények is bomlásnak indulnak. Mivel az óceánok vi-zének kicserélődési ideje több ezer év, így a szennyeződés nagyon hosszú ideig pusztíthat még.

A szakértők szerint az olaj egy idő után akár  le is süllyedhet, majd az üledékbe ivódhat. Egyes feltételezések szerint az olajfoltok a partra mosódhatnak, így a korallzátonyok is nagy veszélynek vannak kitéve. Ezt megakadályozandó, a British Petrol óriási hajhengerekkel itatja fel az olajat a környező partokon. Az olajtársaság minden felelősséget és minden felmerülő költséget magára vállalt. Azonban a part menti városok gazdaságának hosszabb időre lesz szükségük talpra állni, mint a British Petrolnak. A part osztrigahalászatból élő vidékein például a kagylóállomány jelentős része is elpusztult.