A vér

A vér többnyire vörös színű (a szín a nevét is tőle kölcsönzi), másodlagos testüregű gerinctelen és gerinces állatok fő testnedve, folyékony szövet. Kevert testüregű állatoknál megfelelője a hemolympha. Fő feladatai az oxigén és a szén-dioxid, a tápanyagok és a víz, valamint az oldott anyagcseretermékek szállítása. Ezen kívül fontos szerepe van az immunreakcióknál, a hormonok szállításában és a testhőmérséklet-szabályozásban. A vér speciális, folyékony sejt közötti állománnyal rendelkező szövet.

A vér erekben folyik, a szívtől a test irányába artériákban (verőerek), a szív felé pedig vénákban (gyüjtőerek). Egy felnőtt embernek átlagosan 5 liter vére van, ebből megközelítőleg 0,5 liter tartalék, amely szükség esetén mobilizálódik. Ez a vérraktár a következő szervek tágult vénáiban található: máj (200-300 ml), lép, az egyéb hasi szervektől (főként a belektől) eredő vénák, bőr alatti vénás fonatok, tüdők, szív. Tehát egy egészséges ember szervezete fél liter vér elvesztését tudja azonnal pótolni anélkül, hogy szövetkárosodás lépne fel. Emiatt van, hogy a véradóktól 0,45 liter vért (+ néhány millilitert laborvizsgálatokhoz) vesznek le egy alkalommal. Az elhasznált tartalékvért a szervezet néhány nap alatt pótolja.

Sejtes elemek:

• vörösvértestek
• fehérvérsejtek:
  • neutrofil, eozinofil és bazofil granulociták
  • monociták
  • limfociták
• vérlemezkék
• Vérplazma

A vörösvérsejtek (eritrociták) sajátos bikonkáv korongok. A vörös csontvelőben képződnek (másodpercenként 2,4 millió!), fejlődésük, érésük kb. 7 napig tart. A vörösvérsejt elnevezés az ember (és az emlősök) esetében vitatható, mivel ezek vörösvérsejtjei nem tartalmaznak sejtmagot, és a sejtszervecskéik többségét is elvesztették. Mivel fejlődésük során sejtmagjuk kilökődik, gyakran vörösvértestként hivatkoznak rájuk. De ez csak az emlősökre jellemző, a halaknak, kétéltűeknek magvas vörösvérsejtjei vannak. A képzésüket serkentő fontos hormon a veséből (és májból) származó eritropoetin. Számuk egy felnőtt ember 1 μl vérében átlagosan 4-5 millió. A férfiaknak általában valamivel több (4,4-5,5 millió /μl ), mint a nőknek (3,8-5,2 millió / μl). (Ez a lakóhely/általános tartózkodási hely tengerszint feletti magasságától is függ.) Átmérőjük átlagosan 7,2 μm, legnagyobb vastagságuk (szélen) 2,2 μm. A vörösvérsejtek szállítják az oxigént, de szerepük van a szén-dioxid szállításában is. Érésük közben hemoglobin-molekulák szintetizálódnak bennük, amelyek vastartalmuknál fogva oxigénmolekula szállítására képesek. Szárazanyag-tartalmuk 90%-a hemoglobin. A vörösvérsejtek átlagos élettartama 120 nap, a lépben és a májban bomlanak le. A vér alakos elemeinek a 99,9%-át adják. A vér térfogatának mintegy 45%-át teszik ki, ez az ún. hematokrit érték.

Manapság a gyógyításban fontos szerepe van a vérátömlesztésnek. Azonban nem mindegy, hogy a beteg milyen vért kap. Nem megfelelő vércsoportú vér ellen a szervezetben immunreakciók indulnak be, kicsapódnak a vörösvértestek. (A vércsoporttévesztés súlyos orvosi műhiba!) Ez életveszélyes állapotot vált ki. A vérátömlesztéssel foglalkozó tudomány, a transzfuziológia alapvető vizsgáló módszere a vércsoport-szerológia. Ma már célzottan a hiányzó vérkomponenst pótolják, teljes vér transzfúzióra csak kivételesen kerülhet sor.

A vércsoportok különbözősége abból adódik, hogy különböző szénhidrát-molekulák jelennek meg a vörösvértest felszínén. Ezek a szénhidrátok immunogén anyagok, a szervezet ellenanyagot termel azok ellen a szénhidrátok ellen, amelyek saját vörösvértesteiknek felszínén nem találhatók meg.

A mai napig megismert több száz vércsoportantigént genetikai és szerkezeti tulajdonságaik alapján a Nemzetközi Vértranszfúziós Társaság (ISBT) az eddig megismert antigéneket 29 vércsoportrendszerbe sorolta. A két legrégebben ismert, egyben legjelentősebb vércsoport rendszer az AB0 (á-bé-nullás) és az Rh vércsoport-rendszer. Lásd még: Karl Landsteiner.

Az AB0 vércsoportrendszer alapján négyféle lehet egy ember vére: A, B, AB, 0. Az elnevezések azt jelzik, hogy melyik szénhidrát található meg a vörösvérsejt membránján (csak A, csak B, A és B vagy egyik sem). Az alábbi táblázatból leolvasható, hogy (végszükség esetén) milyen vércsoportú vért kaphat adott vércsoportú személy (sorok: adó, oszlopok: kapó). A 0-Rh-, a régebbi terminológia szerint univerzális donor. Az AB+ pedig univerzális akceptor. Normális esetben teljesen vércsoport-azonos vért kell kapniuk, egyéb immunológiai alcsoportok összeférhetetlensége miatt, amelyek azonban nem okozzák a vérfehérjék nagymértékű kicsapódását.

Az Rh-vércsoport kétféle lehet: Rh+ vagy Rh–. Elnevezését onnan kapta, hogy rhesus majommal végzett kísérletek során fedezték fel azt, hogy Rh+ vérű emberek vörösvértestjei rendelkeznek a D-antigénnel, az Rh– vércsoportúak nem. A Rh és az AB0 vércsoportrendszerek között lényeges különbség, hogy míg az AB0 ellenanyagai születés után nem sokkal már jelen vannak a szervezetben, a D-antigén elleni immunanyag csak akkor kezd termelődni, ha az Rh– vércsoportú ember vére „találkozik” Rh+ vérrel. Ennek elsősorban azoknál a várandós anyáknál van jelentősége, akik Rh– vércsoportúak és előzőleg volt már Rh+ magzatuk (ez kizárólag Rh+ apától lehetséges), és az aktuális embrió is Rh+ vércsoportú. Ez esetben, az anyának anti-D nevű immunoglobulint kell beadni, megelőzendő a védekezőrendszerében termelt ellenanyag okozta magzati károsodást.