Az amőbák a Protozoahoz tartozó nemzetség tagjai. Változó formájú, egysejtű élőlények. Az egyszerű növényi és állati egysejtűek utáni egysejtű kategória. A csillósokkal és az ostorosokkal egy fejlődési kategóriába tartozik. Állábakkal mozog, nincs állandó alakja. Az állábak közé keveredő apró sejteket vagy szervezeteket az állábak a vékony citoplazmaburkon át a mag felé tolják. Az amőbák egyik fajtája a vérhasamőba, amely a vérhas, más néven dizentéria okozója.
A sejtek citoplazmája és sejtszervecskéi a sejtmembránon belül találhatóak. Táplálékát fagocitózis útján szerzi. Ez teszi az amőbákat heterotróffá. A leghíresebb faj a Proteus amőba, átlagosan mintegy 220-740 μm hosszú, mozgása közben, így hatalmasnak számít az amőbák között. Az amőbák leginkább felismerhető tulajdonságai közé tartozik az egy vagy több mag megléte. Amőba, mint más egysejtű eukarióta élőlények mitózissal szaporodnak, nem szabad összekeverni a bináris maghasadással, amely a prokarióták (baktériumok) szaporodási módja. Azokban az esetekben, ahol az amőba erőszak által szétválik, a sejtmagot tartalmazó rész túléli, míg a másik rész elhal. Az amőbáknak nincs egyértelmű alakja.
Heterotróf módon táplálkozik. Mind az anabolikus és a katabolikus feladatok egy helyen történnek. Planktonokkal és kovamoszatokkal táplálkozik. Kézszerű formát hoz létre, úgynevezett pseudopodiákat, melyek közrefogják az áldozatát, és a sejtmembránon keresztül, sejtplazmájába juttatja. Itt különböző enzimek segítségével megemészti az ételt. A már nemszükséges tápanyag, szintén a testfelületén keresztül jut ki a vízbe.
A papucsállatka (Paramecium) csillós egysejtűek egy nemzetsége. A csillósok legtöbbet tanulmányozott tagja.
Méretük 50 és 350 μm hossz között mozog, fajtól függően. Nevét alakjáról kapta. A testet borító csillók szinkron mozgást végeznek, mint az enyhe szélben ringó búzatábla. A mély szájnyílás mentén található csillók a táplálékot viszik a száj irányába. Általában baktériumokkal és más kisebb egysejtűekkel táplálkoznak. A papucsállatka – más kisebb élőlénnyel együtt – a halivadékok táplálékaként szolgál, mivel a halivadékok szájnyílása kicsi. Az ozmotikus szabályozást az összehúzható vakuólumpár végzi, amely az ozmózis során felszívott vizet távolítja el a szervezetből.
A Paramecium édesvízben él és gyakran előfordul az algarétegben. A savas közeget kedveli. Néhány más egysejtű eukariótával együtt, kivételt képez a genetikai kód általános érvénye alól, mivel néhány kodonban eltér az általánostól. Az eukarióták országába,a kétféle magvúak törzsébe és a csillósok osztályába tartozik.
Kapcsolatok keresése
Itt megnézheted milyen tartlamak kapcsolódnak.
TANANYAG ÉRTÉKELÉSE
Itt látod az értékelések átlagát.
