Természetföldrajzi jelenségek: a vulkanizmus

Vulkánokat a vulkanológia tudománya kutatja, vulkánkitörések előrejelzése bizonytalan. Mivel sokan élnek vulkánok közelében a váratlan kitörések sokak életét veszélyeztetik. A legpusztítóbb vulkánkitörésben (1815 - Indonézia, Tambora) több mint 60 ezer ember halt meg. 

Magyarország kialudt vulkánjai-tűzhányói néhány millió évvel ezelőtt még működtek. Mára felszínüket a szél a fagy a víz, jócskán lepusztította.

Forrás: wikipedia.hu

A vulkanizmus összetett folyamatok megnevezése, illetve e folyamatok egyes részszakaszainak jelölésére is használják. A vulkanizmus fogalma önmagában fedi a nagymélységi elsődleges magmakamra kialakulásától a magma felszínre jutásáig terjedő összes lehetséges geológiai folyamatot.

A vulkanizmus ciklusokban zajlik. Ezek a tektonikus mozgásokat és egyéb eseményeket (például litoszféra vékonyodást) követik. Az egyetlen, ami ebbe nem tartozik bele, a forrópontos vulkanizmus, ami szinte minden tektonikus környezetben megjelenhet. A sorozat részei:

A vulkanizmus a tektonikus folyamatok következménye, ezért ciklikusan zajlik. A földkéreg lemezeinek mozgása egymáshoz képest divergens, konvergens, diszlokációs vagy szubdukciós lehet. A diszlokáció és a konvergens mozgás, vagyis az egymás mellett vertikálisan elcsúszó lemezperemek és az egymás felé tartó, egyszerű térrövidüléssel egymásnak feszülő kéregdarabok közvetlenül nem okoznak vulkanizmust. Ezeket a divergens (távolodó lemezek) és szubdukciós (egymás alá/fölé tolodó lemezek) mozgások hozzák létre. Nem kapcsolható tektonikus ciklushoz a forrópontos vulkanizmus, de jellegében az első és utolsó tektonikus szakasz tevékenységére hasonlít.

A tektonikus ciklus alapesetben a következő folyamatokból áll:

Az óceáni aljzat vagy kontinentális kéreg riftesedése, majd felhasadása felszálló köpenyáramlatok hatására. A lemezdarabok távolodni kezdenek egymástól, miközben a tértágulást a hasadékvölgy vulkanizmusa kompenzálja.

Az egymástól távolodó lemezdarabok szükségszerűen más peremi részeken ütköznek. Ha kontinentális kéreg ütközik óceáni kéreggel, akkor bizonyosan szubdukció (alábukás) következik be, ha két kontinentális lemez ütközik, akkor nem feltétlenül. Az alábukó lemez végei megolvadnak, víz- és gáztartalmuk miatt az olvadékok feláramlanak és az óceáni árok kontinentális felén vulkanizmust okoznak.

Ha a hegységképző kompresszió megszűnik – illetve azzal egy időben is –, a felgyűrt hegységekben hosszanti törésvonalak jönnek létre. A törések mentén vulkanizmus folyik.

A nagyobb kiterjedésű kontinentális kéregdarabok alatt a földköpenyben hőtöbblet jön létre, ami a köpenyanyagban új hőkiegyenlítő konvekciós cellát hoz létre. A feláramlás felszakítja a kérget és vulkanizmus indul be. Ez a szakasz végül szétszakíthatja a lemezt, amivel új ciklus kezdődik.